Az ingás mágus

Toru, Banzay és Kyo a parkban edzettek. Banzay épp pihenőt tartott és Torut hajtotta.

–         Gyerünk Toru! Semmi neked az a 20 km. Szedd a lábad. – mondta Banzay miközben szelleme megjelent mellette.

–         Banzay, nem túl kemény ez az edzés? Már 50 km-t lefutott. Tudom, hogy győznie kell, de a holt fáradt lesz akkor hogy fog küzdeni?

–         Azon te ne aggódj! A meccse csak másfél hét múlva lesz. Én tulajdonképpen Kyo miatt aggódok most. Neki holnap lesz a harca. És az elkövetkező két meccsét meg kell nyernie, hogy továbbjusson.

–         Én sem aggódok a mesterért. – mondta egy szamuráj szellem Banzay mellett.

–         Szia Tampei. – köszönt Banzay. – Kayuro, ő itt Tempei. A bátyám védőszelleme. Ő is az egyik ősöm. Csak ő korábban élt, mint te. Körül belül 600 éve. Szóval fordítsuk figyelmünket Kyora. Kyo! – kiáltott oda neki Banzay. – Te már tudod ki lesz a következő ellenfeled?

–         Igen. Már tudom. – lihegte Kyo. – Valami Lyserg. – felelte futás közben.

–         Lyserg Dithel? – kérdezett rá Toru aki leállt pihenni.

–         Igen, ő. Ismered? – kérdezte Kyo aki most fekvőtámaszozott.

–         Ő… Hallottam már róla. – felelte Toru.

–         Toru, te fussad még le a 49 km-t, amit mondtam! – utasította bátyát Banzay. – Kyo, én azért aggódom hogy te megnyered-e a következő meccsed. Mert az előző menetben kikaptál tőlem.

–         Azért te ne aggódj! Olyan hülye nevű embert, mint ez a Lyserg, nem lesz nehéz legyőzni. – nyugtatta meg a szőke fiú barátját. Mirian megjelent mellette és számolta a felüléseit.

–         21… 22… 23… 24… 25… – és így tovább.

–         Toru! Egyébként hol… – nyögött egyet Kyo. – Hol hallottál erről a Lysergről?

–         Az emlegetik, hogy nagyon erős sámán. – felelte Toru. – Nem mondhatom meg nekik. Kitaszítanának. – suttogta.

***

Az este közeledtével a fiúk teljesen kifáradtak. Toru elvitte őket a szállodába ahol „lakott.” Banzay és Kyo valamint a szellemeik csak ámultak. Még életükben nem láttak ekkora épületet. Legalábbis belülről nem. Az ajtóknak aranyozott keretük és arany táblájuk volt. A portán egy elegáns ruhában lévő nő állt. Mikor oda értek Torut szívélyesen köszöntötte.

–         Üdvözlöm Mr. Toru. A három személyes lakosztályt már előkészítették. És, Mr. Boara kereste magát. Azt kérdezte, hogy mikor lesznek késszen a rendelt kardok.

–         Mondja meg neki, hogy hétfőre le lesznek szállítva. – válaszolta Toru. – Fiúk, ti menjetek a lakosztályhoz! 40. emelet, 444-es szoba.

A fiúk odarohantak a lifthez, megnyomták a hívó gombot, beszálltak a liftbe, és nemsokára a szobáikban kötöttek ki. Szobájukban egy-egy díszes ágy és éjjeli szekrény volt, egy-egy nagy ablak vörös függönnyel. Toru szobája szintén így nézett ki. Az előtérben egy vörös kanapé volt előtte egy nagy síkképernyős Tv-vel. A fürdőszobában zuhanyzó és fürdőkád is volt egyaránt. Külön WC volt. A fiúk teljesen a mennyországban érezték magukat. Viszont teljesen fáradtnak is. Annyira hogy már vacsorázni sem vacsoráztak, csak köszöntek egymásnak és feküdtek is le.

***

Másnap reggel, amikor Kyo felébredt hallott valami beszédet az előszobából. Hüvelyéből előhúzta kardját és kisétált. Szelleme beleugrott a kardba. Fényt látott az ajtó mögül. Kiugrott és csapni készült amikor is Banzay előhúzta, fegyverét szelleme rögtön beleszállt, és kivédte a támadást.

–         Megőrültél? Az ember reggel már tévét sem nézhet? – kiáltott barátjára mérgesen Banzay. – Legközelebb kérdezz, aztán támadj!

–         Ő… bocs. Már azt hittem betörtek. – mentegetőzött Kyo.

–         Hát tudod akkor a szellemek szóltak, volna. Tudod nekik nem, kell aludniuk. – felelte a zöld hajú fiú. – te viszont irány futni, mert ha most vesztesz kiestél!

Kyo álmosságtól és az edzés tudatától fájó lábbal indult futni. Közben Toru is fölébredt.

–         Toru. Neked is futnod kéne. – utasította Banzay.

–         Öcskös! Te nekem ne parancsolgass, mert… – szakította félbe öccse, azzal hogy fegyverét tokához tartotta.

–         Azt mondtam edzeni mész! – vágta képen bátyát az ifjabbik Ikolyama.

–         Rendben, rendben megyek már. Már itt se vagyok. – rohant ki az ajtón a nagytestvér.

Kyo és Toru egész álló nap keményen edzettek. Banzay csak hajtotta őket, néha beszállt. És este eljött a verseny ideje. A helyszín egy tó partja volt valahol a város szélén. Kyo kissé aggódva állt a fűben. Egy távoli harang megütötte az éjfélt. Banzay és Toru feszülten figyelték, mikor jön az a híres Lyserg. Akkor megérkezett. Félelmet nem ismerve sétált oda ingájával a színtérre a zöld hajú fiú. Zöld pulóverszerű ruháját levette és megszólalt.

–         Tisztelt ellenfelem, készülj a végzetedre!

–         Ne magyarázz, harcolj! Mirian, a kardba! Zuhanó üstökös! – támadt Kyo a még mindig halál nyugodt srácra.

–         Clolé, az ingába! – küldte kis tündérszerű szellemét kristály behúzható ingájába. Az inga a tündér irányításával cikázva haladt Kyo felé, aki egyet se félt attól. Hirtelen az inga mögötte termett, és támadását úgy törte meg, mint sötétséget a fény. Kyo a földön hevert.

Folytatjuk