Esős éjszaka volt Trikonában és Banzay szállásán gubbasztott. Tudta hogy a harc első menete négy óra múlva kezdetét veszi. Ötpercenként az órát nézegette. Kayuro az ablakon kinézve várta az összecsapást. Az ablak a térre nézett, ahol majd a viadal lesz.

***

Az óra megütötte az éjfélt és Kayuro végre elfordult az ablaktól. Ránézett Banzayra. Nagy megdöbbenésére ő húzta a lóbőrt. Kayuro odalebegett hozzá és rázni kezdte.

–         Banzay, ébredj fel! A harc hamarosan kezdődik.

Banzay kinyitotta a szemét értetlenül. Álmos hangon megkérdezte:

–         Mi? Mi történt?

–         Banzay, a harc nemsokára kezdődik.

Erre Banzay felpattant és most már ijedten válaszolt.

–         Te jó ég! Menyi az idő?!

–         Nyugalom. Még csak éjfél de nemsokára menni kéne.

–         Tudom azt jól. – válaszolta Ikoyama miközben kardját keresgélte. – Hol a kardom?

–         Ahol hagytad. Az párna alatt.

Banzay kivette a párna alól, kihúzta a tokból és megforgatta. Örömmel nézte a család férfi leszármazottainak 200 éves kardját. Visszadugta majd kivett hátizsákjából egy esőkabátot. Fölvette és elindult kifelé.

–         Na gyere Kayu. Megyünk nyerni.

Banzay kiment az ajtón végig a folyosón Kayuro pedig követte széles, de komoly mosollyal. Szépen halkan kisétált a bejárati ajtón át az utcán a térre. A tér közepén egy szökőkút állt, ami még este sem állt le. Túloldalt már várta őket Asume. Az a gúnyos vigyor, amivel már előző nap is találkozott, most is rajta volt. Védőszelleme sem hagyta el az eszelős mosolyt. Banzay elvigyorodott és megvakarta a tarkóját.

–         Na Kayu, hamarosan eldől hogy ő a rosszabb vagy én a jobb harcos. – Ikoyama felnevetett.

A túloldalról nem hallatszott nevetés. Kyo átszólt Banzayéknak.

–         Ha ezt viccnek szántad sajnos azt kell mondjam hogy messze el vagy maradva. Viszont ha vicceset akarsz látni, nézz csak magadra.

–         Azt gondolod olyan vicces vagy? Szerintem inkább nevetséges. – válaszolta Banzay és újra felkacagott.

Kyo az órájára nézett és ismét átszólt.

–         Egy kérdés. Mi az utolsó kívánságod?

–         Nem is tudom. Hozzád az hogy ne hagyd magad. Az úgy unalmas lenne.

–         Akkor nem fogsz unatkozni, mivel… – várt pár másodpercet majd mondta tovább – … a meccs most vette kezdetét.

Kyo felugrott és kezével a kardján elkiáltotta magát.

–         Mirian! A kardba!

Banzay az órájára nézett és aztán a felé zuhanó Asumére. A hajnali két óra elérkeztével és a meccs elkezdtével neki is bele kellet küldenie Kayurot a kardjába.

–         Kayuro! Az Ikoyama kardba!

A kard a furiokutól pirosan fellángolva megindult Kyo felé Banzayal együtt.

–         Pusztító csapás! – kiáltotta el magát Banzay azzal egy csapást követően lila fénycsóva haladt Asume felé, aki azt sárgafényes kardjával könnyedén szétcsapta. Kyo nem hagyta annyiban a támadást, rögtön vissza is vágott.

–         Zuhanó üstökös! – ezzel a támadással magasból lecsapva sárga üstökös forma csapás érte Ikoyamát. Banzay megpróbálta kivédeni de teljesen nem sikerült. A földben kráter keletkezett, aminek a közepén Banzay feküdt kissé legyengülve. Feltápászkodott és a kardba visszaküldve furiokuját a szellem irányítás megtörése után. Kyo újra támadt. – Öklelő öldöklés! – sárga fénycsóva szállt Banzay felé hogy végleg elpusztítsa de ő kitért előle. Az ellentámadás gyorsan jött az épp hogy feleszmélő Asumére.

–         Harci roham! – csapások tömkelege után, amik Kyo kardját érték a szellem irányítása megtört és ő a földön térdelve próbálta maradék furoikuját visszaküldeni a kardba.

–         Gyilkos csapás! – kiáltotta el magát Kyo felkészülve, hogy hatalmas ütést mérjen ellenfelére. Banzay ezt a csapást is kivédte de már sokkal kevesebb ereje volt, mint a kezdetekben. Az ellentámadás nem maradhatott el és ezért az Ikoyama büszkeség, bevetette újra lehengerlő támadását.

–         Pusztító csapás! – Kyo most már végső csepp erejét használta fel az utolsó csapáshoz.

–         Meteoreső! – a végső támadás Banzay fejére rengeteg kisebb csapás formájában érkezett. Villámlás követte a történteket és Kyo várta, hogy Ikoyama feláll-e. Asume végső elkeseredésére Banzay újra lábra állt és megsemmisítő csapás mért ellenfelére. Kyo összerogyott, furiokuja teljes mértékben kifogyott szelleme pedig kiszállt a kardból.

Banzay ránézett az orákulum harangjára és örömmel látta hogy azon ez a felirat villog: GYŐZTÉL! Odasétált Kyohoz és odanyújtotta neki a kezét.

–         Gratulálok. Majdnem sikerült legyőzni. Talán ha legközelebb találkozunk több szerencséd lesz.

–         K-Köszi.

–         Azért ne bízd el magad. – mondta Banzay elvigyorodott és felkacagott. Kyonak kevésbé tetszett a vicc de azért nevetett ő is.