A legboldogabb ember

A mai napon Trey csendesebb volt az átlagosnál, és ez mindenkinek feltünt. Yoh például azt hitte beteg, Zik meg azt hogy...
-Na, már megint székrekedése van ennek a gyereknek? De Lenny járt legközelebb a megoldáshoz. Ugyanis ő azt gondolta, hogy bántja Treyt valami. Persze Treynek csak egyetlen gondja volt. Kíváncsi lett volna arra, hogy Len érez-e valamit iránta. De szegény flótás nem merte megkérdezni tőle, mert Len akárhányszor a közelébe ment Treynek, ő mindig fülig elpírult. És Trey nagyobb szerencsétlenségére, ugy érezte, hogy Len észre se vesszi. Trey egyik reggel odament Len ajtajához (egy nagy virágcsókórral a kezébe), hogy elmondja neki mit érez iránta. Épp amikor kopogni akkart, kínyilt az ajtó és meglepetésére Len állt előtte.
-Áh, szerbusz Trey, mijáratban vagy?
Trey mukkani se tudott. Az a dolog járt a fejébe hogy...
-Szent ég, biztos hogy elpírultam! Jaj nekem tuti, hogy vörös vagyok mint egy paradicsom! -Azt hiszem legjobb lesz ha elmegyek innen!
Trey sarkon fordult, és amikor már indulni készült Len utánna szólt.
-Ezt nekem hoztad?-mutatott rá a csókórra Trey kezébe.
-Hát...izé...én...nem...vagyis, igen neked...-dadogta Trey, eléggé feszülten. Ugy érezte hogy legszívesebben elfutott volna, de nem tette.
-Nahát igazán kedves vagy!-mondta Len és egy csókot addott Trey arcára, majd elvette a fiu kezéből a csókrót. Trey erre ugy begyullatt, hogy azt se tudta hirtelenyébe hogy fiu-e vagy lány.
-Eeeee.....
-Miaz Trey, leharapta a cica a nyelvedet?-kacsintott Len, Treyre.
-Nem...csak...ojan hülyén érzem magam...
Trey végre össze szedte magát és így szólt.
-Tudod Len...én...nagyon kedvellek téged!
-Én is kedvellek!-mondta Len, kis nemértem arckifejezzéssel.
-Nem, nem én nem ugy értem hanem, hogy IGAZÁN kedvellek, és tudni szerettem volna hogy te is így érzel-e. Tudom ostobaság és neharagudj, hogy ijennel zavarlak ugyhogy én elis...
Lennek több se kellet, megfogta Trey vállát és megcsókolta! Trey nem is tudta, hogy hova legyen őrömébe. Sírjon? Nevessen? De igazából nem is érdekelte, hosszu percekig álltak még így, majd mikor a csók megszakadt Trey halkan odasugta Len füléde azt hogy...
-Else tudod képzelni hogy mijen régota várok erre a pillanatra.
-Én is így vagyok ezzel!-mondta Len szintén halkan. Mintha csak attól félne, hogy felébred ebből a győnyőrű állomból. Trey ugyérezte hogy ő a legboldogabb ember a világon. Majd ajkuk ismét ősszeért!
És ha Trey, szerelmet nem vallott volna, az én mesém is tovább tartott volna!