Kelly Spanner Len&Korina7
2005.06.28. 17:23
Egytt
- Korina! - nyitott ajtt June a Tao hzban.
- Szia, June – ksznt a lny.
- Szervusz June – mosolygott Lilith.
- Szia, Lilith. Gyertek be.
- Ksz. – Lpett be a laksba a lny s a vdszelleme.
- Minek ksznhetem a ltogatsotokat? – krdezte June mikzben elkrte Korina kabtjt.
- Nos, n… szval… Nekem… hh… - Korina egyik lbrl a msikra llt, mikzben a padlt fixrozta sttkk szemvel, s szoknyja szlt gyrgette. – Beszlni szeretnk Lennel… - vallotta be vgl.
- h, rtem. – mosolygott June. – Lenny! Van itt valaki, aki beszlni szeretne Veled!
- Ki az, June? – jtt be a nappaliba Len, majd mikor megltta Korint, meglepdve meredt a lnyra. – h, szia… – Ksznt vgl. Hangja most nem volt olyan hatrozott, mint mskor szokott lenni. – Ht… hh… gyere…
Korina kvette Lent a szobjba. Nem mert rnzni, mert a fi ppen edzett s nem volt rajta fels. gy inkbb megllt a szoba kzepn s pirulva meredt a padlra.
- lj le, krlek. – Mutatott Len az gyra Maga mell.
Korina vatosan lelt a hatalmas francia gyra s tovbbra sem szlt.
- Szval? Mirl akarsz velem beszlni? – krdezte Len a lnyt kvncsian.
- n… - kezdte a lny btortalanul, majd sszeszedte minden btorsgt, hogy szavakba foglalja azt, amit a mellette l fi irnt rez. – Szval… nem, ez gy nem fog menni… - mondta csendesen, s felllt. Mr indult volna mikor egy ers kz maradsra brta.
- H, most mr igazn kvncsiv tettl… - mosolygott r Len, amitl a lny gy rezte, elolvad.
- Len, n… - shajtott egyet, majd folytatta – n… szeretlek Tged, de tudom, hogy a szmodra n kzmbs vagyok, gyhogy jobb, ha megyek, csak azt akartam, hogy tudd, s…
- Sss! Tl sokat beszlsz. Jobb lett volna, ha ott abbahagyod, hogy szeretsz.
Korina szve a torkban dobogott, ahogy Len felllt s kzelebb lpett hozz. Ami ezutn kvetkezett, arra Korina rkk emlkezni fog. Ajkuk csak egy msodpercig rintette a msikt, nem is voltak biztosak benne, hogy megtrtnt. Aztn Len hatrozottan megcskolta a lnyt, aki gy rezte, a mennyorszgban jr.
Amikor klnvltak, Len kinyitotta szemeit, s megdbbenve ltta, hogy Korina mg mindig csukott szemmel ll eltte.
- Korina, nyisd ki a szemed. – mondta csendesen a lnynak.
- Nem lehet… akkor felbredek ebbl a gynyr lombl – suttogta vlaszul.
- Ez nem lom… ez valsg… - sgta Len a flbe, mikzben ajka kicsit rintette a lny flcimpjt.
A lny csendesen felnevetett, majd kinyitotta a szemeit.
- Ez csikiz! – nevetett tovbb.
- Tudom – sgta ugyangy Len.
- Ezt mg megkeserld! – nevetett jra a lny, majd az gyra dnttte. Diadalittas arccal lt r a meglepett Lenre. – Most megbntetlek! – kacagott a lny, s ahol rte, ott cskolta kedvest…
|