Örökké és még 1 nap 4. rész
2005.10.21. 18:50
Örökké és még 1 nap 4.rész \"Csak te\"
Zik és a többiek megérkeztek a korházba. Zik, Stefaich ágya szélén ült és halkan suttogodt remélve, hogy Stefaich halja amit mond neki. -Sajnálom!... az én hibám... az én...hibám! Ha én nem lennék, akkor ez mind megsem történt volna! Minden...az én hibám!-majd egy kövér könycsepp gördült le Zik arcán. -Zik, gyere ki had pihenjen Stef!-jött be az ajton Yoh szómoru arcal. -Nem!-felelte Zik határozodtan. -De Zik, én...-ám mielött Yoh befejezte volna a mondatoz Zik félbe szakitotta. -NEM! én itt maradok vele! -Rendben van!-Yoh megfogta a kilincset, hogy kimenjen, de egy szó erejéig még megfordult Zik felé. -Mond csak! Te sírsz?!-probált Zik arcára nézni, de háttal volt neki. -Mény már ki!!-kiáltott rá Zik, Yohra. Yoh iedtében kirohant a szobából maga után csapva az ajtót. Zik e-közben megfogta Stefaich kezét és megprobálta felébreszteni. Sajnos sikertelenül! -Kérlek ne add fel! Nem halhatsz meg! Mert ha te meghalsz akkor...akkor az én életem nem ér semmit! Nekem csak te kellesz és senki más! Tudom ez rettentö cíkisen hangzik, márcsak a nemünk miatt is, de ez akkor sem változtat a tényen! Szeretlek! Érted már! Nem halhatsz meg!...Nem szabad!-mondta Zik majd lehajtotta a fejét Stefaich vállára. -Én is szeretlek téged Zik!-mondta Stefaich kisseb nyögéssel. Zik felkapta a fejét és örömében megölelte Stefaichot. -Zik, ne ojan erőssen! Megfojtasz! -Ugyan, ojat soha sem tennék. Csípjenek meg, hogy nem almodok! De attól félek, hogy akkor felébredek és akkor többé nem látlak! -Hidd el! Nem álmodsz! Mert, ha ez álom lenne akkor nem lennék képes erre!...-mondta Stefaich és közelebb huzta Ziket magához majd mindkettük ajka csókban fort össze. *** Eközben Yohéknál... Len, Trey, Lyserg és Yoh aggódva ültek az asztalnál azon gondolkodva vajon mi lehet újdonsült barátjukkal, Stefaichal. Hosszú ideig némán ültek, ám Lyserg hamarosan megtörte a csendet. -Yoh? Mi van akkor, ha Stef meg... megha...-mielőtt Lyserg befejezte volna Yoh oda emelte az ujját Lyserg szájja elé. -Lyserg, ijesmire mégcsak gondolni sem szabad!-mondta Yoh kissé mérgesen. -Igazad van! Ne haragudj!-mondta Lyserg kicsit szégyelve magát. -Ugyan már Yoh, ne mond,hogy ez neked nem fordult még meg a fejedbe!-vágodt vissza Len. -Lenny! Szerintem inkább ne erőltesd ezt a vitát!-mondta Trey, Lent attkarolva. -De há...-épp mielőtt Len befejezte volna kinyilt a bejárati ajtó Zik lépett be lehajtott fejel. -Mi történt Zik?! Mondj már valamit!-kérdezte Yoh ijedten. -Stefi...ITT VAN!!!-emelte fel Zik a fejét széles mosojal. -Sziasztok! -lépett be Stefaich is az ajtón. -Te tökfej! Megegyszer nehogy megmerj ijeszteni minket!!-kiáltott Yoh, Zikre. -Juuuj! Yoh kóma BEGURULT!-mondta Zik gúnyosan. -Akkor lett volna nagy a szád amikor Stefaich ágya felett zókogtál!-mondta Yoh elentámadásként. -Mi?! Hogy Zik sírt? Na azt megnéztem volna!-mondta Lyserg kacagva. -Te áruló!-motyogta magába Zik elpirulva. -Jól van, jól van ELÉG! Stef elmesélnéd nekünk, hogy miért utáljátok egymást- Iglesyas-al?!-kérdezte Len a maga szokásos hangnemén. -Persze! De ez már, egy másik történet
FOLYTATJUK
|