Őrökké és még 1 nap
5. rész
\"Ha eljőn az idő\"

Stefaich és a többiek a konyhában ültek, amikor Len megkérdezte töle hogy...
-Mondcsak Stef, elárulnád, hogy miért utálod Iglesyast?
-Persze!-mondta Stefaich. Tudodjátok, minden 1000 évvél ezelőtt kezdődőtt! Akkoriban élt egy Keyikou Kawaii nevű papnő, aki nagy szenterővel rendelkezzett. Keyikou eggyszer nagy csatát vívott egy Hindoui templomban Iglesyassal. Végkimerülésig küzdött, de reménytelenül.Keyikou összeszedte minden megmaradt erejét a csata végén és egy imát kezdett el mondani. Egy ojan imát, hogy a tükörből soha senki ne tudjon kijőnni. De sajnos csak félig tudta elmondani, mert Iglesyas halálos sebbet ejtett Keyikoun, ami általl a saját lelke kiszakadt a testéből és így meghalt.
-Várj, várj, várj én mindezt értem, de ennek mi köze van hozzád?-szakitotta félbe Zik, Stefaich beszédét.
-Épp azt szerettem volna elmondani!!-vágott rá Stefaich.
-Na szóval, ennek következtében, hogy az ima nem lett befejezve, ezért csakis minden 500-dik évben, pont a sámán bajnokság kezdete előtt, ki-be lehet mászkálni az én és a ti világotok között. És ha eljőn az idő Iglesyas visszatér, hogy egy ojan világot teremtsen ahol mindenki a lába előtt hever. És ez az idő...eljőtt!
-Őregem, eléggé gázos lehett ez a fickó!-mondta Yoh kis vigyorral az arcán.
-Hidd el Yoh, nem tudod elkébzelni, hogy Iglesyas mikre képes. Tudod, Iglesyast az apja lelkekből hozta létre, és ezért csak ugy képes életben maradni ha, más emberek, vagy sámánok lelkét kiszívja.-fejezte be Stefaich a történetet.
-Haver, akkor ez a srác rosszabb mint Zik volt!-mondta Lyserg megdőbent arcal.
-Héj!! Azért az már régen volt!!-kiáltott Zik, Lysergre.
-Elég legyen!-förmett rá Len mindketőjükre.
-Héj Stef, valamit nem értek! Ha ez az egész 1000 évvel ezelőtt tőrtént akkor Iglesyasnak több mint 1000 évesnek kéne lennie, nem?-kérdezett rá Len.
-De, pontosabban 5000 éves!-jelentette ki Stef.
-5000 éves???? Hogyan lehet 5000 amikor mindez csak 1000 évvel ezelőtt történt??? -Vagy talán ő is újjászületett minden évvben???-kérdezte Zik nemértem módon.
-Nem, Iglesyas sokkal régebb otta él mint ahogy ez megtőrtént!-mondta Stef.
-Akkor egész jólnéz ki, őspszicho létére!-mondta Zik kis nevetéssel.
-Áh!? Én is szeretnék megtudni valamit!-kapta föl fejét Lyserg.
-Mit?-kérdezte Stef.
-Csak azt hogy, amikor harcoltunk Juromaruval és Kageromaruval, akkor miért nem használtál szellemkontrolt?
-Ez eggyszerü, harckébzett vagyok, ezért nem mindig használok kontrolt. Csak a hívatalos sámán bajnokságon.-mondta Stefaich.
-De én még akkor sem értem, hogy Iglesyast miért utálod! Jó azt értem, hogy gonosz és hogy megkell állittani, de ártott ő neked?-Kérdezett rá Trey.
-Igen, ártott... megőlte a kisöcsémet! És megfogadtam legyen bármenyire is hosszú és nehéz, de megkeresem és bosszut állok rajta!
-Oh, anyám, már megint a bosszú! Hát senki nem tanulja már meg, hogy a bosszu sohasem jógos!-kiáltott fel Yoh.
-Nem emlékeztek arra, hogy Zikkel is mennyit küzdöttünk, Lennyvel is sok volt a baj és Lysergel is! És most nézzétek meg mind ugy élünk mint egy nagy boldog család!-mérgelődőtt Yoh.
-Te ezt nem érted!! Nem ismered Iglesyast! Nem tudsz vízet fakasztani a köből!-kiáltott vissza Stefaich.
-Figyelj, mindennek meg van az oka, megkell érteni, hogy miért lesz valaki gonosz, nempedig azzonnal megölni!!-mondta Yoh vissza vágás képpen.
-Yoh!! Ne szólj belle abba amit nem tudsz!!! Iglesyast teremtése otta arra tanitották, hogy pusztitson el mindenkit aki az utjába kerül!! Ugyhogy ne magyarázd nekem, hogy jóvá tudod őt tenni! Márpedig én megölöm őt, mégha a saját életembe is kerül, de megbosszulom a kisöcsém halálát!!!- csapott rá Stef az asztalra. Majd fölált,l és könnyes szemmel kifutott a házból!! Zik szintén fölált és uttánna ment, hogy megvigasztalja.
-Stefi!...Ne sírj kérlek! Ne aggodj, segittünk neked megbosszulni az öcsédet, megigérem!-mondta Zik együttérzöen.
Majd oda lépett Stefaichoz és gyengéden megölelte.
-Köszönöm!-mondta Stef szípogva.
-Nahát, nahát! Milyen romantikus!-mondta egy ismeretlen hang.
-Ezt meg ki mondta!?-kapta föl fejét Stefaich.
Hirtelen egy furcsa alak bujt elő a sőtétből.
-A nevem Corvin, pontosabban Corvin Trey!-mondta az ismeretlen személy.
És azért jöttem, hogy végezzek veled.

FOLYTATJUK