Tűz
2005.03.27. 12:37
Tűz
A vonat sebesen száguldott Tokió felé. Kyo álomtól nyomottan feküdt székén. Banzay nézte a tájat. A szellemek a vonat tetején ismerkedtek. Ikoyama homályos képeket látott az ablakon keresztül melyeket az álmosság okozhatott. A képek egy tüzes valamiről szóltak. Banzay nem tudott sokáig ezekre a képekre koncentrálni. Az álom őt is elnyomta ezen a meleg nyári napon. Kayuro Nem figyelt gazdájára mivel a nővel volt elfoglalva ki sisakját készült levenni. Mikor levette a szél megfújta enyhén hosszú szőkés barna haját. A férfi csak ámult Mirian szépségén azonban egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy gonosz erőt érzett mely közel volt a vonathoz. Nagyon, közel. Kyo álma furcsának bizonyult. Álmában egy lángoló erdőben menekült valami elől, amit a sötétség homálya eltakar. Nem ember elől menekült, hanem valami hatalmas elől.
***
A szellemek gazdáikat próbálták ébresztgetni. Kyo álma miatt még a legkisebb zajra felébredt, Banzay azonban nehezebb volt felébreszteni. Mély alvása a saját falujában híres volt. Egy robbanás alig ébresztette fel. Kyo ijedten kapálózott és azt mondogatta: Tűz. Banzay feltápászkodott és körül nézett. A fák nem szaladtak.
– Mi történt? Mért áll a vonat? – kérdezte a megdöbbent fiú.
– Nem tudjuk. Azért ébresztettünk fel. – válaszolta Kayuro.
– Akkor meg mire várunk? Nyomás előre a mozdonyhoz! – sürgette a többieket Banzay.
Kiszaladt az ajtón, előre a mozdony felé. Szemben egy ember rohant azt kiabálva: Tűz. Banzaynak eszébejutott a látomása, és amit Kyo mondott. Valószínűleg nem véletlen egybeesés. Még az embert nézte, utolérték a többiek. Együtt szaladtak tovább. Mikor a mozdonyhoz értek nem találtak mást csak hamut és port a helyén. Nagy döbbenettel nézték, hogy vajon mi tehette ezt. Gúnyos nevetést hallottak oldalról. Odanézve látták hogy egy fiú állt hosszú barna hajjal. Mindenki furának tartotta, hogy egy ilyen ártatlannak tűnő fiú hogyan tud ilyen gúnyosan nevetni.
– Te tudod ki tette ezt? – kérdezte Kyo.
– Már hogyne tudnám. – válaszolta a fiú – Én voltam.
– Te? – kérdezték a fiúk. – Hogyan? Ez. Ilyet nem lehet csak úgy. Ahhoz hogy hamut csinálj egy mozdonyból ahhoz nagyon nagy hő kell.
– Nekem megvan az erőm, amivel ezt meg tudom tenni. – mondta a fiú. – Spirit of Fire! Mutasd magad! – Ekkor egy hatalmas nagy piros szellemjelent meg a fiú mögött. – Had mutatkozzak be! A nevem Zik. Talán már hallottatok rólam.
– Nem. Mért kellett volna? Mit csináltál? És mért égetted el a mozdonyt? – kérdezgette Banzay.
– Szerintem akkor már ne is akarjatok hallani rólam. – felelte Zik.
– Áruld el mit akarsz! – kiáltotta el magát Kyo. – Nem szokás csak úgy mozdonyokat égetni.
– Egyszerű a válasz. Nem ti vagytok az egyetlen sámánok, akik a városba készültök ezen a vonaton. A gyengék nem érdemlik meg hogy részt vegyenek a sámán küzdelemben, vagy hogy kiálljanak ellenem.
– Mi nem vagyunk gyengék! – hőbörgött Kyo. – Minket nem állíthatsz félre csak úgy. Küzdj meg velünk, és aztán takarodj.
– Nem én fogok menni. Te fogsz menekülni. Mint álmodban.
– Mi van? Te már álomleső is vagy? Hát lessed ezt! – mondta Kyo fenekét mutogatva.
– Talán ez a legszebbik részed. – mondta Zik ellentámadásként.
– Talán ahonnan te jössz. – felelte Kyo. – Ne gondold, hogy ott találsz ilyen szép arcot, mint ez! – mutatott a fenekére.
– Szerintem meg fogod bánni hogy ezt mondtad. – mondta Zik kedvesen vigyorogva. – Spirit of Fire! Mutatkozz be légyszives. – utasította szellemét.
A szellem kezét magasra emelve elordította magát olyan hangon, mint egy 30 méteres medve tette volna, majd kezét lehajtva és fölrántva tűzfalat emelt maga és a fiúk közé. Banzay Kyo és szellemeik is kerek szemekkel bámulták a megdöbbentő jelenséget. Kyonak elborult az agya, attól hogy újra veszítsen. Előhúzta kardját hüvelyéből.
– Mirian a kard… – kezdte a mondatot, de barátja ellökte. – Te mit csinálsz?
– Megmentelek egy tűzgolyótól. – felelte Banzay. – Kayuro/ Mirian, a kardba! – mondták egyűt a fiúk.
– Milyen szánalmas. Azt gondoljátok ezzel egyáltalán kivédhetitek a támadásomat? Ti csak apró porszemek vagytok hozzám képest. – Zik most már harsányan és gonoszan nevetett. – Spirit of Fire, pusztítsd el őket!
A tűzszellem hatalmas lángförgeteget zúdított a védekező állásba állt fiúkra. A lángcsóva hatalmas sebességgel közeledett a két baráthoz. Becsapódás előtt mindketten szinte minden furiokujukat bele küldték szellemükbe. A tűz ellepte őket. És vajon alatta kibírják a fiúk?
Folytatjuk
|