A Dithel varázsige

–         Állj fel Kyo! Állj fel! – bíztatták a fiú barátai.

Kyo nagy nehezen felkelt, szemében bosszús, azonban erős tűzzel. Lyserg nyugodt tekintettel támadt újra. Ingája sebesen szállt a feleszmélő fiú felé, mire az a veszély tudtán gyorsan kitért a támadás elől. Banzay részéről rettenetes érzés volt látni hogy barátja veszélyben van, és ő nem segíthet. Toru, azonban egészen más miatt aggódott, miközben Lyserg támadásait figyelte. Titka, melyet rajta kívül csak egy valaki ismert, a Dithel srác miatt veszélybe sodorhatta az életét. Egy borzalmas titok, amit a tűz és hamu leplez, egy titok ami nem kerülhet a külvilág tudtára.

–         Mi van? Csak menekülni tudsz? – kérdezett rá gúnyos kacajjal Lyserg.

–         Nem, csak azt nézem milyen szép itt-ott a fű. – vágott vissza a Kyo.

–         Hát nemsokára majd bele is kóstolhatsz. Mert fűbe fogsz harapni!

–         Tudod csak az ilyen zöldfülűek gondolhatják, hogy egy inga megakadályoz a győzelemben.

–         Akkor köszönj az ingának! Cloe! Gyorsinga roham!!! – a varázsinga begyorsult és hatalmas ütést mért Kyo fegyverére, ami ennek következtében kirepült kezéből.

A támadott remegve esett újra össze. Furiokuja fogytában és fegyverét elvesztette. Eközben Toru gondolatai nem tudtak csillapodni. Félelme már-már kívülről is meglátszott. Banzay furcsállta testvére remegését. Viszont arra gondolt Kyo miatt aggódik. Eközben Zik az ég sötétjében szelleme hátáról felülről figyelte a mecset. Figyelte, mint Lyserg lépéseit, Mint Banzayt ahogy aggódik a barátjáért. Viszont figyelme nem kerülte el Torut, aki aggódóan nézte a Dithel fiút. Zik volt az egyetlen aki tudta Toru valójában miért aggódik.

–         Zeusz haragja! – Támadott elszántan Kyo.

–         Ugyan, ne erősködj, – mondta Lyserg miközben ingája segítségével elrugaszkodott és kitért a támadás elől. – semmi esélyed. Akár fel is adhatnád, de akkor hol lenne számomra az élvezet?

–         Sehol, mert nem te fogsz nyerni! Zuhanó üstökös! – rugaszkodott el a szőke fiú, és támadott arra a pontra, ahova ellenfele épp ugrott, találatot mérve ezzel az aránylag erősebb ellenfelére.

Lyserg elgyengülve esett össze, nem számítva, arra hogy eltalálják. Egy kráter mélyén feküdve erőlködött hogy egyáltalán fel tudjon állni.

–         Na, most hogy van az, az „én vagyok a tuti befutó” elképzelésed? – kérdezte most Kyo gúnyosan.

–         Egész jól. – felelte Lyserg, aki már ki is ugrott a mélyedésből. – Cloe! Big… Ben… Csapás!!! – a fiú ingája cikázva szállt ide-oda miközben ő maga a magasba emelkedett. Végül az inga csörlője, amihez hozzá volt erősítve, az ingával a csúcsában, a Londoni Big Bent formázta. – Búcsúzz el az életedtől! Nem fog az hiányozni senkinek.

–         De!!! Kyo, ne add fel!!! – kiáltották barátai: Banzay, Kayuro, Tempei, Toru, sőt, még Mirian is a kardból.

–         Kyo, nem adhatjuk fel, még ha a legerősebb támadását használja sem. Érezd, hogy átadom minden erőmet és teljes erejű ellentámadást, mérünk rá. – bíztatta a harcos nő. – És most glóriacsapás!!! – kiáltották immáron egyszerre.

A két támadás rohamosan közeledett egymás felé, Banzayék kidülledt szemekkel figyelték a történteket. Mikor a csapások összeértek hatalmas fény és hangzavar keletkezett, valamint nagy erejű lökéshullám, ami leterítette Torut. Banzay állva maradt és próbálta kifürkészni, hogy ki győz. Még Zik is meglepődött az eredményen. Mind a két fiú furioku fogytán hevert a földön. Az eredményt az akkor megjelenő bíra közölte a fiúkkal.

–         A mecs eredménye… döntetlen, mivel a két harcos egyszerre vesztette el furiokuját. – jelentette ki a bíra.

–         Éljen!!! – örvendezett Banzay. – Várjunk… hogy-hogy döntetlen?

–         Ezt én sem értem, ha döntetlen az azt jelenti hogy kiesett? – értetlenkedett Toru is – Hisz a tovább jutáshoz kétszer, kell győzni a háromból, és ez döntetlen.

–         Így hogy döntetlen még tovább juthat a barátotok. – felelte a bíra, majd szelleme segítségével kilőtte magát, és a tetőkön ugrálva elment.

–         Akkor tényleg éljen!!! – örült most már azzal a tudattal Banzay hogy a barátja tovább jutott. – Ugyan nem nyertél, de továbbjutsz.

–         Király!!! – harsant fel Kyo – Én leszek a sámánkirály, én leszek a sámánkirály, én leszek a…

–         Azért ne bízd el magad. – csillapította az ifjabbik Ikoyama.

Eközben a másik az égre nézett, ahol meglátta Spirit of Fire-t. Tudta hogy akkor Zik is ott lesz.

***

Toru egy rét közepén valamire várt. Távolabb a várostól ahol nem látja senki. Nemsokára megérkezett az akire várt. A hatalmas tűz szellem leszállt a rét szélén, és letette gazdáját, Ziket.

–         Úgy láttam, hogy izgultál valami miatt a meccs alatt. – kezdte Zik.

–         Igen, ha megtudnák, a titkunkat, akkor nem tűrnének meg. – válaszolta Toru

–         Ugyan. Hisz honnan tudnák meg hogy…

Folytatjuk