Izumo

–         Mert ha így állunk nagyon meg fogjátok bánni, hogy…– a férfi, aki a fiúk előtt állt félbehagyta a mondatát mikor meglátta a két szellemet mögöttük. – Ezek a tieitek?

–         A szellemek? – kérdezte Banzay lassan megnyugodva.

–         Igen azok. Ha látjátok őket valószínű, hogy ti sámánok vagytok.

–         Azok vagyunk. Te is az lennél? – mondta Kyo teljes önbizalommal

–         Persze, Yoh Asakura volt tanítványa. Most a nagyapjához tartok Izumoba. Oh. Milyen udvariatlan vagyok. A nevem Rio.

Banzay rájött ez az ember nem is olyan gonosz, mint először gondolta. Sőt, kifejezetten kedves. Rio szeme kedvesen, szinte már túl kedvesen is nézett Kyora mikor oda nyújtotta kezét.

–         Banzay. Ez az ember elvihetne minket egy darabon. – mondta Kayuro.

–         Igazad van. Rio. Nem tudnál elvinni minket Guzkoba? – kérdezte Banzay.

–         Guzko? Mi dolgotok van nektek ott? – kérdezte kíváncsian Rio.

–         Onnan megyünk vonattal a városba. Ott lesz a városban a második selejtezőnk. – válaszolta a fiú.

–         Milyen jó lesz, amikor már én is a selejtezőben leszek. – mondta a férfi sóhajtva.

–         Lesz? – bökte rá Kyo és Banzay egyszerre nagy döbbenettel.

–         Igen. – válaszolta Rio – Én még nem vagyok a sámán viadalban. Ezért megyek Yohmey mesterhez, hogy tanuljak.

A fiúkat megdöbbentette, hogy Rio nincs a versenyben.

–         Szóval akkor elviszel minket? – kérdezte Kyo aki már kezdett türelmetlen lenni.

–         Persze srácok. – válaszolta új barátjuk vigyorogva.

***

–         Megyek az úton, a dalokat zúzom, hajamat fújja a szél, az út szelleme bennem él! – énekelte Rio szörnyű hamisan miközben mentek a poros úton Guzko felé.

–         Mikor hagyja már abba? – suttogta fájó füllel az Asume gyerek.

–         Nem tudom, de ha így fojtatja mi is csatlakozhatunk Kayurohoz és Mirianhoz. –válaszolta Banzay aki szintén kezdett kiakadni. – Ha már Miriannál tartunk ő hogyan lett a szellemed?

–         Az úgy történt, hogy – kezdte Kyo. – egy évvel ezelőtt egy közeli faluban Munkadaoban éltem. Ő pedig csak egy szellem volt a sok közűl. Én pedig csak apám tanítványa aki nem született sámán képességekkel és megtörte a családot. Mivel apám nem volt sámán parasztot akart nevelni belőlem. Annak ellenére, hogy megtiltotta én a szellemekkel lógtam. Aztán egyszer egy unokatestvérem jött látogatóban, aki szintén sámán volt. Miriant ismertem ugyan de különösebb kapcsolat nem volt köztünk. Szóval az unokatestvérem nagyon gonosz ember volt és folyamatosan piszkálta a szellemeket. Mivel sámán volt a szellemek egymagukban nem tehettek ellene semmit. Nem is volt bátorságuk. Egyiknek sem kivéve Miriant. Én persze ki nem állhattam, azért amit tett de egyedül én sem tehettem semmit. Mirian viszont megkért hogy egyesített erővel győzzük le. Mivel gyűlöletem bátorságot adott bele egyeztem, legyőztük és ő a védő szellemem lett.

–         Jó kis sztori – mondta Rio, aki hallotta a fiú beszédét.

–         Na és te és Kayuro hogy voltatok? – kérdezte Kyo kíváncsian.

–         Ez a történet egyszerűbb. – mondta Banzay. – Ő a családom ötszáz éves tagja aki úgymond apáról fiúra száll, hogy szóviccel éljek. Na szóval, őt gyakorlatilag örököltem, később pedig barátok lettünk. Hát ennyi.

–         Hát ez tényleg egyszerűbb. – mondta Rio a pótkocsiban nyomorgó fiúknak.

Rionak útközben megakadt a szeme egy az út szélén stoppoló magas szőke lányon, ruhája harci öltözékre emlékeztetett. Már le akart fékezni, hogy felszedje, amikor megállt előtte egy piros kisbusz. Rio szomorúan nézett hátra azzal a tudattal, hogy neki már sose lesz meg a sámán királynője. Viszont nem sokáig verte a bánat hogy nem vehette fel, mivel a mögötte lévő bokrokból négy másik lány ugrott ki húzta ki a sofőrt dobálta ki a cuccot, ami benne volt és hajtott el sebesen.

***

–         Szevasztok fiúk. Remélem, még találkozunk. – mondta Rio szomorúan, mikor lerakta a fiúkat Guzkóban a vonatállomáson.

–         Én is remélem – mondta Banzay örülve, hogy új barátot szerzett.

–         És én is. – Kyo megölelte Riot és szomorúan integetett.

–         Barátok. – mondták ketten egyszerre majd elváltak és Rio ment tovább Yomeyhez Izumoba.

Banzay, Kyo és a szellemek felszálltak a vonatra és az elindult velük a városba, ahol újabb kalandok várják őket.