A végzet tüzes lehellete
2005.11.02. 23:16
A végzet tüzes lehelete
– Hova ez a rohanás? Hisz még el sem köszöntél. – humorizált Zik miközben a menekülő Torura nézett. Az remegő tekintettel nézett rá vissza.
– Itt az ideje, hogy te köszönj el… Zik. – kiáltott Lyserg aki felállt az előző támadás után – Eleget rontottad már a világot! Most végzek ve… – azonban mondandóját megszakította hogy Zik aki megelégelte a folytonos ellenállást.
A hatalmas tűzszellem sejtelmes tekintetet vetett újra a menekülő férfira.
– Ugyan mitől félsz ennyire? – mosolygott rá Torura szörnyen megrettentő arckifejezéssel. Szeméből sejtetett: ölni készül.
– Figyelj… elismerem, elszúrtam. De nem lehetne megbeszélni? – rettegett Toru – Igazán semmi értelme vért ontani.
– Talán te nem tartod magad fölöslegesnek az életre… – felelte Zik most már ördögi vigyorral az arcán – de én igen. – a tűzszellem lendítette karját, amivel lecsapni készült a védtelen Torura.
***
Mindeközben Banzay és Kyo az idősebb Ikolyamát kutatták szerte a városban. Kayuro azonban már felfedezte a csatát és gazdája felé sietett.
– Banzay!!! Banzay!!! Megvan!!! Megtaláltam! – ordítozott Kayuro miközben repült a fiúk felé. – Nem messze innen egy sikátorban. Zik megtámadta Torut. Lyserg is harcolt vele, de őt már legyőzte.
– Merre?! – kérdezett rá a kistestvér. – Mutasd az utat!
Kayuro elrepült arra amerre volt a harc. Bár ez nem nevezhető harcnak, csak mészárlásnak. Egy szinte legyőzhetetlen sámán, a gyenge Toru ellen.
Banzay mikor bekanyarodik már szellemkontrollal érkezik. Rögtön rátámad Zikre, aki már éppen megölni készülte a nagytestvért.
– Kayuro! Pusztító csapás! – a lila támadás pillanatok alatt leállítja a támadót, és a szemközti falba erőlteti – Ez még csak a bemelegítés volt. Ide Piroska! – felugrott a levegőbe és egyenesen a Tőz szelleme felé szállt.
– Ugyan már. A támadásaid semmit sem érnek ellenem. Ezek hatékonyabbak. – Spirit of Fire lángcsóvával állította szembe Banzayt aki magasra repült annak erejétől, és kisvártatva visszaesett.
– BANZAY! – kiáltotta el magát Kyo. – Grrr… Zik, már nagyon a begyemben vagy. Mirian, a kardba! Glória csapás! – sárga glóriákat szórt Zikre, illetve szelemére, aki nem nagy megdöbbenésére meg se rezzent.
– Nem is számítottam rá hogy többre telik. – gúnyolódott a gonosz. – Sajnos most te is a kis barátaid sorsára jutsz.
– Nem Zik. – kelt föl nehézkesen Lyserg, aki nem rég nagy benyomást keltett az aszfaltban. – Te leszel az aki elpusztul. Már látom, nem Toru volt az, aki a szüleim haláláról tehet.
– Toru?! – döbbent meg jogosan Kyo. – Miről beszélsz?
– Hát nem mesélte? A kis Toru árulta el igazi szüleit. – mosolyodott el Zik. – Az igazi szüleit angliában.
– Az igazi szüleit? – kelt föl Banzay. – Ez nekem sok. Miről van szó?
– Nincs időnk hogy erről tárgyaljunk, el kell intéznünk. – állt föl, Toru, aki ijedtében korábban eleset. – Már nem félek tőled és a pusztítási vágyadtól. Banzay, valójában nem vagyunk vérrokonok, és tényleg elárultam a szüleimet, a Dithel családot. De ez már a múlté, megváltoztam. És én is útálom Ziket! – küldte fegyverébe Tempeit.
– Toru… – állt megdöbbenten Banzay. – miért?
– Az most nem érdekes, ez ráér később is. Most csótányt kell irtani. – állt harci helyzetbe, Toru Dithel.
– Igaza van, ez ráér később is. – készült föl a támadásra Kyo
– Akkor együtt támadunk. – szállt be Lyserg.
– Rendben. Akkor támadás! – erősítette meg szellemkontrolját Banzay. Kayuro már-már akkora volt mint egy két emeletes ház. Megközelítette Spirit of Firet.
– Torunak igaza volt. Tényleg itt az ideje a csótányirtásnak. – a Tűzszelem előre emelte a kezét, arra amerre Banzay és Kyo, aki közben barátjához sietett, állt. Tenyeréből lángcsóva irányult a két fiú felé.
– Banzay! – kiáltott barátjáért Toru, aki félt, „barátja” nem fogja túlélni.
A lángcsóva közeledett a két jó baráthoz, akik felerősítették védelmüket. Mikor a támadás becsapódott, a legrosszabb történt. Kyo és Banzay szellemkontrolja nem volt elég erős hogy védje a támadást és azon nyomban megtört. Ezzel a végzetes hibával elérték, hogy majdnem végkimerülésig fogyjon furiokujuk. Toru elrettenve nézte a jelenetet, de testvére Lyserg, nem ijedt meg. Ingakristályát kilőtte Kloéval Zik felé. Meglepetés érte, amikor az lepattant.
– Hogy? – kerekedett el Lyserg szeme. – Ez… ez lehetetlen.
– Nem kellene meglepődnöd. Az erőm messze felülmúlja a tiéteket. – „nyugtatta” meg Zik a támadóját.
– Majd meglátjuk! – rugaszkodott el Toru a földtől. – Tempei, Bénító Penge! – a férfi kardjából zöld vékony csík lőtt ki, a gonosz szellem fel.
– Nem segítenek rajtad a pitiáner támadásaid. A barátaidat most elengedem, nekem te kellesz. – Zik szelleme azonnal védte a támadást és elkapta a levegőben Torut.
– TORU! – kiáltotta el magát Banzay, ki közben újra felerősítette a szellemkontrolját, megmaradt furiokujával. – Engedd el! Most rögtön.
– Mert mit csinálsz? – gúnyolódott Zik. – Megmondasz anyukádnak? Nem fog nektek hiányozni ez a kis árulótok. – a Tűzszellem felszállt a magasba hogy elvigye a kis utcából Torut.
– X-LOSE!!! – támadott minden erejével Banzay.
– ZEUSZ HARAGJA!!! – csapott le ezúttal Kyo.
– BIG BEN ÜTÉS!!! – vetette be végső fegyverét Lyserg.
A három támadás együttes erejéből sikerült annyira megrendíteni Ziket és szellemét, hogy Toru kiesett szorításából. Toru lazán esett szellemkontrollal a földre, ott kisebb nyomot hagyva.
– Tünjünk innen, most nem győzhetünk! – javasolta Banzay a többieknek.
– Egyet értek, ez a fickó mérges. – helyeselte Kyo.
– Sajnos most kénytelen vagyok veletek tartani. – kezdett rohanni Lyserg.
– Most elfuttok. De még találkozunk. Toru, nem úszod meg. – repült tovább Spirit of Fire hátán tovább Zik.
– Istenem, ilyet soha többet az életben. – futott a többiekkel Toru.
***
A szállodába visszaérve Banzay erőltetett hanggal szólt mostoha bátyjához.
– Toru, most rögtön magarázd el mi volt ez az egész! – kapta el „barátja” gallérját Banzay.
– Megmondom… – sütötte le szemét Toru.
Folytatjuk
|