Utcai harc
2005.04.14. 15:53
Utcai harc
Peilong ütésre készült. Banzay kitért minden ütése elől de Peilong is Kyo támadásai elől.
– Fájdalom oszlop! – Kiáltotta a doshi.
– Mirian, Zuhanó üstökös! – támadott ellen Kyo. Az ellenség szelleme egy függőleges rúgással magasba rúgta a fiút.
– Fogjátok már fel! Nem győzhettek le. Még az Asakura sem győzött le egészen. – mondta Jun hatalmas elszántsággal.
Kyo földről fölállva támadt újra Peilongra. A szellem nemhogy kitért a támadás elől de visszavágott, és Kyo újra földön volt.
– Kyo! – ugrott oda Banzay.
– Ne törődj velem Banzay! Csak győzd le, ahogy Ziket is! – Mondta a fekvő fiú.
– Banzay? Szóval te vagy az öcsém új ellenfele. Örülök, hogy eggyel kevesebb lesz neki. – Mondta egyre nagyobb önbizalommal Jun.
Banzay nem gondolta pont ugyanígy. Fejében lassan kezdett eluralkodni a bosszú. Hideg feje azonban megmaradt. Az ész felülemelkedett a bosszúvágyon és Junban csak egy ellenséget látta nem a gonoszt.
– Pusztító csapás! – kiáltott a fiú. A lila fénycsóva hatalmasat nyomott Peilongon, egyenesen bele a falba. – Harci roham! – ismét kicsi gyors csapásokkal terített le egy ellenfelet.
– Peilong. Jól vagy? – kérdezte kicsit megrettenve szellemétől a lány.
– Sajnos nem egészen, de folytatom a harcot. Dühöngés! – mondta a szellem miközben erős és gyors ütéseket mért ellenfelére.
– Hát, ha a gyors ütés olimpiai szám lenne, akkor mind a három helyen te állnál. – mondta Banzay nyögve.
– Te még akkor is viccelsz, amikor vesztésre állsz? – kérdezte Jun becsmérlően.
– Nem viccelek. Csak elvonom a figyelmet. – vigyorgott a fiú.
– A figyelmet? – kérdezte a doshi nézelődve. Kyot nem látta sehol. – Az a kis… – kezdte a mondani a lány, de figyelme a beszédről rögtön szellemére összpontosult, aki egy „Zeusz haragját” kapott a hátába. – Peilong!
– Sajnos ez a szellem sem indulhatna egy ideig az olimpián. – viccelt Kyo.
– Ezt nem ússzátok meg! – kiáltott Jun. – Szellemek, támadjatok fel! Ki a koporsóból! – Egy tucat szellem jelent meg mögötte doshi talizmánnal a fején. – Támadjatok!
A szellemek karmokkal támadtak a két fiúra minden irányból. Próbálták visszaverni őket, de a túlerő miatt meglehetősen nehéz volt. Hírtelen nagy fényesség közepette darabokra foszlottak a zombik. Lónyerítés hallatszott és egy fiú jelent meg a fényességben fekete palásttal és egy kwan daoval.
– Jun! Hagyjad a gyerekeket! Főleg ezt a Banzay gyereket! Én szeretném elintézni őt a sámánmeccsen. – szólalt meg a lovas.
– A sámánmeccsen? Akkor… te vagy Len Tao. – nézett nagyot Kyo. – És mért mentettél meg minket?
– Mert nem szeretem, ha a nővérem végzi el helyettem a munkát. – válaszolta Len és mérgesen nővérére nézett.
– A vesztést? – kérdezte nevetve Banzay.
– Szóval te is olyan vicces fiú vagy, mint az Asakura. Hát azt kell mondjam, hogy ő is csak szerencsével tudott legyőzni. És akkor még a furioku is sokkal kevesebb volt. Tehát készülj fel a végzetedre, ami holnap nyolckor elér téged a sportstadionban!
Folytatjuk
|