�szi es�

A l�ny kint �llt az utc�n. Az es� zuhogott, de �t nem �rdekelte. Hossz� sz�ke haja arc�hoz tapadt a zivatart�l. Ballonkab�tj�t f�jta a fagyos, k�s� �szi sz�l, azonban �t a lelk�ben lakoz� j�gverem dermesztette meg. Remegett, de az �rz�s t�bb volt egyszer� f�ldi hidegn�l.

Csak n�zte, n�zte a h�zat, mely el�tte �llt rengeteg emelet�vel, s � egyed�l didergett kinn a viharban. S�t�tk�k szeme megakadt egy szoba ablak�n. Egy halv�ny �rnyat l�tott benne megmozdulni. J�l tudta ki volt az. H�rom �ve l�tta el�sz�r. Ismerte minden mozdulat�t, szavait, �rz�seit… Ismerte �t, tal�n t�ls�gosan is j�l.

F�lt. Legh�bb v�gya volt, hogy bemehessen, ne kelljen tov�bb itt �llnia egyed�l, mag�nyosan, N�lk�le. Csak bemehetne, � b�r sz�vesen fogadn�k… De f�lt, rettegett. Nem akarta, hogy elk�ldj�k. F�lt a visszautas�t�st�l. T�l j�l ismerte a fi�t, ahhoz, hogy rem�ljen. Tudta j�l, sz�m�ra nincs rem�ny.

-          Mindig van rem�ny - sz�lt egy kedves, nyugtat� n�i hang. - Tudom, hogy nem vagy k�z�mb�s sz�m�ra, Korina.

-          Lilith, - sz�lt a l�ny csendesen. - sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, de ez�ttal t�vedsz.

-          Korina, k�rlek, ne em�szd magad ezen. Tudom, hogy er�s vagy, �s b�rni fogod, csak…

-          El�g! H�t nem �rted, Lilith? N�lk�le nem b�rom… Len n�lk�l soha…

Lehajtotta fej�t, s k�nnyek peregtek le az arc�n, de egy hang sem hagyta el a tork�t. Az �vek sor�n megtanulta, hogyan s�rjon hangtalanul, hogy senki ne vegye �szre a f�jdalm�t. Keser� mosollyal az arc�n folytatta.

-          Nem fogom b�rni, Lilith. Nem akarom. N�lk�le nem. Ha nem �lhetek Vele… ink�bb nem is �lek…

-          Korina, tudom, hogy f�j, de nem adhatod fel!

-          M�r t�l k�s�, Lilith… �n m�r �vekkel ezel�tt feladtam… �s Te csak ne besz�lj a f�jdalomr�l… Nem tudod milyen az… Te mindv�gig tudtad, hogy Amidamaru m�g mindig szeret… Soha nem szenvedt�l annyit, mint �n… Vagy igen? Vannak r�m�lmaid? Meg�rj�t a f�jdalom, mikor a szem�be n�zel? �get a b�re ak�rh�nyszor hozz�d �r? �n tudom mi a f�jdalom… �s m�r nem b�rom…

-          Gyenge vagy? Gyeng�nek �rzed Magad? Az vagy, aminek �rzed Magad! Vigy�zz, mit k�v�nsz, mert amit igaz�n akarsz, azt meg is kapod, Korina! - Emelte fel hangj�t a l�ny v�d�szelleme. – �bredj fel, Korina! Nem adhatod fel! – Majd �jra halk hangon folytatta. - Ugye nem akarod, hogy a bar�taid T�ged gy�szoljanak, mert Te t�l gyeng�nek �rezted Magad? Mert f�lt�l egy �rzelemt�l… 

-          Nem, �n…

-          Korina, �n nem csak az�rt lettem a v�d�szellemed, mert a rokonom vagy… �gy gondoltam, Te el�g b�tor �s elt�k�lt vagy ahhoz, hogy nyerj. �s hogy nagyszer� csapatot alkotn�nk egy�tt… Mint bar�tok �s t�rsak…

Hossz� csend k�vetkezett. A l�ny csak Maga el� b�mult, �s gondolkozott a var�zsl�n� szavain. Mi van, ha… ha m�gsem k�z�mb�s sz�m�ra? Meg kell tudnia az igazat, s nem k�ts�gek �s f�jdalmak k�zt �lni…  

-          Lilith… d�nt�ttem… holnap besz�lek Vele… - n�zett elt�k�lten bar�tj�ra a l�ny.

-          �s �n elk�s�rlek T�ged - mosolygott a boszork�ny.

-          Igen, mint mindig… - t�r�lte le k�nnyeit a fiatal s�m�n.

Egy�tt elindultak az otthonuk fel�. A felh�k elvonultak, az es� lassan kezdett el�llni �s egy sziv�rv�ny jelent meg az �gen. A l�ny most v�gre �gy �rezte, nincs egyed�l.

Egy hom�lyos alak l�pett el az ablakt�l, �s beh�zta a f�gg�nyt. Arany szeme megcsillant az �pp el�b�j� Nap f�ny�ben…