Bizalom

Lenny újra támadt az Ultra lovas támadással. Banzay esélye hogy győzzön vészesen közeledett a nullához, Len pedig ellenfeléhez. Szilva és Kyo félelemmel telt arccal nézték a történteket. Banzay visszaküldte szellemét a kardba, és a szellemkontrollal kilőtte magát és kitért a támadás elől. Len kwan daoja belecsapódott a pálya falába. Az eső kezdett elállni, és a hold előbújni a felhők közül. Az idő közeledett a fél kilenchez.

–         Hogy lehet ez? – kérdezte döbbenten Lenny. – Hogy tértél ki a támadásom elől?

–         Úgy hogy én nem használtam el minden furiokumat támadásra. És amikor a szellemkontrolom megtört akkor is csak keveset vesztettem. – felelte most már komoly arccal. – Meg kellene tanulnod, mikor támadj, és mikor védekezz!

–         Te csak ne oktass ki engem! Tudom mit mikor kell csinálni. És neked most például meg kéne halnod. Arany buzogány! – támadt Lenny. A szellemkontrollal ő is kilőtte magát mint egy ágyúgolyó és buzogány végű fegyverével csapott. Banzay ismét kitért egy támadás elől.

–         Te bajod hogy nem hallgatsz az okos szóra. Te fogod meginni a levét. X-lose! – támadott újra a fiú.

Lenny szellemkontrolja megtört és földre zuhant. A stadionba egy zöld hajú fiú szaladt be. Lenézett a két ellenfélre majd a lelátón lévőkre akik döbbenten nézték ki lehet az. A fiú ismét a harcosokra nézett és lekiáltott.

–         Te győzöl Banzay! Őseid szellemei veled vannak! – Banzay ránézett a fiúra.

–         Toru! De régen nem… Aú – szakította félbe a fiú mondatát Lenny, aki újra támadt. Banzay nekicsapódott a Toru előtti lelátófalba. – Lenny! Nem illik hátba támadni valakit.

–         Csata közben társalogni sem illik a szurkolókkal. És hamarosan nem is lesz úgyse kinek szurkolniuk. Arany ököl! – támadt a már gyengülő fiú.

–         Banzay. Söpörd el! – szólt Toru.

–         Ki a csuda ez? – kérdezte Kyo.

–         Azt kell, mondjam, nem tudom. – felelte a szintén tudatlan bíra. – De szemmel láthatólag ismerik egymást. – Toru oda szaladt a Kyohoz és a bírához.

–         Ti ugye az öcsémmel vagytok! – mondta kissé mérgesen az újfiú.

Eközben Banzay kitért egy szőnyegbombázás elől és támadni készült.

–         Pusztító csapás! – támadt erőteljesen a fiú. Lenny szellemkontrolja ismét megtört. Furioku nélkül vesztesen esett a földre.

Banzay és Szilva egyaránt a harangjára nézett. Az ifjú Ikoyama győzött.

–         Ez az öcskös! – kiáltozott örömteljesen Toru. – Tudtam, hogy ő fog győzni. Biztos voltam benne.

–         Őőőő… te ki is vagy? – kérdezte Kyo miközben Lenny kezdett feltápászkodni.

–         Én? Banzay bátyja: Toru. Egészen a hegyekből jöttem ide. És a szállodából is át kellett mennem a nagy városi forgalmon. Jó hogy a végére ideértem.

–         Szálloda? Forgalom? – kérdezett megdöbbenten Kyo.

–         Toru! De örülök, hogy látlak. – futott oda Banzay. – Mióta a hegyekben éltem a faházikóban nem láttalak. Hol voltál? Mit csináltál? Most mivel foglalkozol? – kérdezgette a fiú bátyját.

–         Azóta beköltöztem a városba, alapítottam egy vállalatot, ami kardokat gyárt, ja… és indulok a sámánversenyben. – felelte vigyorogva az idősebbik testvér.

–         Tényleg? És hogy állsz? Hogy győzted le az eddigi ellenfeleidet? – kérdezte tovább Banzay testvérét miközben Lenny bánattal és dühvel telve ellovagolt.

–         Őőőő… izé… az a helyzet… hogy az előző meccsemet elvesztettem. Szóval a fickó kifárasztott. Addig idegelt, amég be nem dühödtem, és majdnem meg is ölt. Oh… hello Szilva.

–         Üdvözletem. Én is sajnálom, ami Fausttal történt. – hajtotta le fejét a bíra.

–         Hogy? Legyőztek? De… az, lehetetlen.

–         A bátyád bele esett Faust ördögi csapdájába. Faust még a meccs előtt feldühítette Torut, és köztudott hogy egy dühöngő sámán több furiokut használ, mint tiszta fejjel. A csontvázait, amiket kevés furiokuval irányított, Toru úgy kezelte mintha igazi ellenségek lettek volna. És amikor előhozta valódi védőszellemét, Elizát. Akkor már teljesen lecsapolta az erejét. Ha a bíra nem fékezi meg a bátyád már halott.

–         Sajnos… vesztettem öcsi. – hajtotta le ő is a fejét. – De ha segítesz, a következő ellenfelemet legyőzöm, és én is továbbjutok. – fordította vidámabbra hangját.

–         Hát akkor készülj fel az edzésre, mert tőlem aztán kapsz. – vigyorgott Banzay, és mindenki nevetett.