Az áruló

–         Ugyan. Hisz honnan tudnák meg hogy te vagy az, aki miatt meghaltak Lyserg szülei? – kérdezte Zik Torut, a rét közepén. – Senki sem tudja, még Lyserg sem hogy volt egy testvére, és Banzay se tudja hogy te nem a vérszerinti bátyja vagy. Úgy mégis, miért aggódsz?

–         De… Ha… ha mégis megtudnák, akkor… nem is tudom, mi lenne velem. – felelte Toru remegve.

A rét mellet egy erdő terebélyesedett, aminek mélyén Lyserg töltötte éjszakáit. Élelme híján vadásznia kellett az erdőben és környékén, beleértve a mezőt, ahol Zik és Toru beszéltek. A fiú meglátta, amint a tűzszellem leszáll, és rögtön arra szaladt. Odaérve kihallgatta a beszélgetést. Szeme kerekre nyílt, szíve pedig hevesebben kezdett verni. Annak tudata, hogy egy ilyen gyenge sámán miatt haltak meg a szülei, borzongással töltötte el.

–         De ki tudná meg? Hisz ez csak a mi titkunk. És ahogy én tudom senkinek nem árultad el. – közölte Zik, némi együttérzéssel, ami tőle nagyon nagy szám.

Toru lazán bólogatott, és elindult vissza a hotel felé. Félúton miközben egy sikátoron vágott át, csörömpölést hallott a feje fölül. Mikor felnézett csak egy kitörő ablakot látott. Mikor már ment volna tovább, és előrre nézett meglátta Lyserget.

–         Te nyomorult gazember! – kiáltott rá a fiú. – Te tehetsz, arról hogy a szüleim meghaltak?! Hát most teszek róla, hogy te is meghalj! – azzal, ingájával körbetekerte és a földhöz vágta, az ingakristály hegyét pedig torkához szegte. – Mondj egy okot, hogy ne öljelek meg most rögtön!

–         Rendben… – vágta rá ijedten Toru. – Én vagyok… – ezt már sóhajtva mondta. – A testvéred.

–         Mi… Miről beszélsz?! Nekem nincs testvérem!

–         De… de volt! – hadarta rettegve a leterített férfi. – 16 évvel ez előtt még az igazi szüleimmel éltem. A te szüleiddel. A mieinkkel.

16 évvel korábban, London

Toru 4 éves fejjel kezdi megelégelni, hogy apja soha sem foglalkozik vele. Már-már azon gondolkodik, hogy meg kellene szöknie. Egy napon el is határozza magán, bár fogalma sincs hogy és hova kellene mennie, elindul.

–         Soha nem foglalkoztak velem. Úgy döntöttem elszököm. Meg is tettem. Azután hogy elindultam, és kimásztam az ablakon, ott találtam magam London utcáin, és fogalmam se volt merre tovább. Ezután, turisták rám találtak az út szélén és magukkal hoztak Japánba. 10 éves koromban, a hegyekben, ahova szüleim küldtek edzeni, találkoztam Zikkel, aki leszólított. Megkérdezte, hol vannak a szüleim. Arra gondoltam, hogy az Ikoyama család béli mostoha szülőkre gondol, de tévedtem. Az igazi szüleimre gondolt. Én mondtam neki, hogy London melyik utcáján találtak rám, és utána már megtalálta a szüleinket. Engem magával vitt és csak azt láttam, hogy amikor kijön csak tűz és halál maradt utána. Aztán a rendőrök engem találtak meg az égő ház mellett, és arra gondoltak én gyújtottam fel. El akartak vinni, de Zik megállította őket. Visszavitt a hegyekbe, és a segítségemért cserébe némileg kitanított.

***

–         És te hagytad, hogy megölje a szüleinket? – kérdezett rá dühösen erőteljes hangon Lyserg. – Nem érdekelt hogy a rokonaid! Hát most engem sem fog érdekelni hogy a rokonom vagy. Cloe!!! Cikázó gyors csapás!!! – az inga közeledett Toru felé, akit azóta Lyserg elengedett, hogy mesélni tudjon.

De az inga nem ért célba, a tűz szelleme megállította, Zik utasítására.

–         Hála az égnek, Zik, megmentettél. – sóhajtott Toru.

–         Nem egészen! Te elpuskáztad, nekem kellett közbelépnem, és nem pusztítottad el. Rossz döntés volt. – űzte el Zik Toru reményét.

***

–         Toru! – kiáltott fel Banzay aki álmából felébredve rettenetes dolgot érzett. Érezte hogy Toru bajban van. – Kayuro, gyere elő!

–         Itt vagyok Banzay – jelent meg a szellem Banzay ágya mellett.

–         Kayu, gyorsan keresd meg Torut, éreztem hogy bajban van. – ebben a pillanatban rohant be Kyo.

–         Banzay… Banzay!!! Ébred… – szakadt meg a mondat mikor látta hogy a fiú ébren van. – Akkor te id érezted. Gyorsan!!! Mirian már keresi.

–         Rendben, Kayu, siess! – nézett szellemére, majd ő maga is kiszaladt az ajtón, végig a folyosón, le egy lépcsőn, végig a portán és ki a főbejáraton. Kyo nem sokkal utána kiért, és körülnéztek. – Egyáltalán hova mehetett?

***

Zik nem tudott mit kezdeni hirtelen Toruval, mivel Lyserg folyamatosan támadta, és azt kellett védenie. Viszont erejéből kifolyólag egy legyintéssel leterítette a támadót, és tekintetét a menekülni készülő Torura szegezte, és készült lecsapni.

Folytatjuk